A hagyományosan március 15.-én rendezett Népek Tavasza túrát idén sokan Népek Havasára keresztelték át, ugyanis a havas eső a rajtra havazássá váltott át. A kis túracsaládommal (a feleségem, húgom és Benéné Ilike) mentünk a túrára, természetesen kokárdával felvértezve. 10, 15, 20 és 30 km-es távok közül lehetett választani. A lányok a 10-esen mentek, míg Ilike és én a 30-ason.

 A rajtban azonban elbúcsúztunk egymástól, így egyedül vágtam neki a papíron 30, a valóságban azonban 32 km-es 1090 m+-t magában foglaló teljesítménytúrának.

Igyekeztem már az elejétől fogva futni, ez többnyire sikerült is, bár a Gulicska emelkedője azért megfogott kissé. volt egy-két hasonló tempóban futó, akikkel együtt tudtunk haladni, azonban a Csókás ellenőrzőpontnál elbúcsúztunk, mert ők a 20-as távon indultak, míg rám várt egy kis kitérő az Örvény-kő felé. Ezen a részen volt egy szalagozott rész, ahol teljesen egyedül haladtam, ott kicsit elbizonytalanodtam jó úton járok-e, de hála jó szokásommal ellentétesen ezúttal nem tévedtem el így viszonylag jó átlaggal tudtam kocogni a helyenként havas, sáros talajon. Sajnos nem akartam húzni az időt fényképek készítésével, pedig mind a fehérbe öltözött Bükk, mind pedig a növekvő leánykökörcsinek igen impozáns látványt nyújtottak. A hó, szűnni nem akaróan hullott végig utam során, de egyáltalán nem zavart. A sár viszont annál inkább, volt olyan szakasz, hogy szinte visszacsúsztam. Az utolsó 3-4 kilométeren már senkivel sem találkoztam, így jólesően káromkodhattam olykor. A majális-park parkolóját megpillantva azonban tudtam, hogy már nincs sok hátra.  3 óra 37 perccel zártam és ezzel átvehettem a 3. Népek Tavasza kitűzőmet is.

A lányokra várva zsíros kenyérrel csillapítottam éhségemet, míg a megfagyást elkerülendő retrós ovis teával próbáltam védekezni.