2016. jún 13.

Túrabeszámoló a 2016-os Kinizsi 100 teljesítmény túráról Zséder Zsolt és Csató Ferenc részvételével

írta: Futó Daru S.E.
Túrabeszámoló a 2016-os Kinizsi 100 teljesítmény túráról Zséder Zsolt és Csató Ferenc részvételével

20160528 145240

Nem kis kihívás, amit kitűzünk magunk elé, amikor arra az elhatározásra jutunk, hogy végig csináljuk a Kinizsi Százas teljesítménytúrát.

Kinizsi Százas teljesítménytúra kívülről nézve őrültség, benne lenni végig csinálni megszállottság, érdem, büszkeség, kitartásról küzdésről egy reális bizonyítvány. Ha a kitartás és a küzdés rendíthetetlen az embernél, még akkor is fennállhatnak  olyan emberi tényezőkön kívüli okok melyek terveinket teljesen átírhatják. Elég egy vízhólyag, egy kidörzsölés, rossz lépés, húzódás, izomgörcs és szertefoszlik az álom. Nem lehet 100 km-en keresztül cipelni egy olyan sérülést, mely minden lépésnél nagy fájdalmat okoz.

Már előző este elutaztunk és a rajt helyszínétől 1 HÉV megállóra lefoglalt szállásunkat elfoglaltuk kb este 9-kor. Reggeli ébredés rengeteg nevetés jókedvűen eltöltött este. Mondogattuk is egymásnak, hogy jókedv lehet bőven, mert az útnak lesznek olyan fázisai, melyeken nevetni biztosan nem fogunk.

Megérkeztünk HÉV- vel Békásmegyerre, kb. 10 percnyi séta és a nevezés helyszínén voltunk, ahol nagyon meglepődtünk, mert kb. 100-200 m-es sor állt előttünk. 7 óra volt és a sor nem akart fogyni, ez után tisztában voltunk vele, hogy a tervezett 07:45-os indulásunk nem lesz tartható. További kényelmetlenségek és az általunk nem megszokott szervezési bonyodalmak miatt 08:20-kor sikerült elindulnunk és belevetettük magunkat a Pilis emelkedőibe.

Kevély, Pilisnyereg, Dorog, Nagygete, Mogyorósbánya, Bányahegy, Koldusszállás, jellegzetes állomáshelyei a túrának. Nekem már be volt égve az összes név, mivel 5. alkalommal vágtam neki a túrának, de Zsolti is ismerte Őket annak ellenére, hogy először vett részt, mert sok régebbi túrabeszámolót olvasott (Ezekben mindegyik helyszínről említés szokott lenni). Fátyolfelhős időben folyamatos monoton kaptatókon haladtunk a Pilis hegységben. Nem sütött a nap, de nagyon párás volt a levegő, így hamar rájöttünk, hogy nem egy könnyű sétára vállalkoztunk 100 km-en keresztül. Elértük az első ellenőrző pontot a Hosszú hegyen 16 km-nél ahol kb 5 perc pihenőt engedélyeztünk magunknak, és indultunk tovább a Pilis Nyereg irányába. Kicsit megváltoztak a túra körülményei, mert a Pilis Nyeregnél lévő ellenőrző állomáson valóságos kirakodó vásár várt bennünket (büfé étellel-itallal, sportszerekkel). Utolsó részvételemnél 13 éve csak egy pecsételő pont volt és ehette, ihatta mindenki az, amit hozott.

Tovább indultunk Dorog irányába útközben pár igen kellemetlen kaptatót leküzdve. a Kesztölciek szörppel és rosé fröccsel vártak bennünket, nagyon kedves gesztus volt tőlük. Közben felhők kezdtek oszlani és folyamatosan sütött a nap a változatlanul igen párás környezetben, emiatt nagyon megnehezedett a dolgunk, mert a Dorogi medencébe való leereszkedés, a városi átkelés, és a Nagygetére való felkapaszkodás fák és erdő nélküli kopár hegyoldalakon vezetett. A Nagygete emelkedője a Kinizsi 100-nak egy igen kemény kihívása, ahol egyébként is 35-40 km van már az ember lábában és pihenő nélkül folyamatos emelkedőn visz az út. A 13 évvel ezelőtti állapotokhoz képest sok helyen erdőirtás is volt, így szinte végig árnyék nélkül igen melegben kellett legyőzni az ellenőrző pontig a távolságot. Az úton felfelé drámai helyzetekkel találkoztunk, sok araszoló sántikáló ember ereszkedett lefelé velünk szemben, valószínűleg ők a táv feladását választották, mint inkább sérüléssel bajlódva a Tokodi pincékig sántikálást. Nagyon sokat kivett belőlünk is mire felértünk. Az ellenőrző pontnál kényszerből ½ óra pihenőt tartottunk, kb. ekkorra nagyjából össze tudtuk szedni magunkat, és elindultunk a Nagygetéről a következő cél felé Tokodi pincékhez és Mogyorósbányára. Továbbra is erdő nélküli túraútvonalakon alattomos emelkedőkön vezetett az út. Zsolti egyre többet állt meg és nyúlt a vádlijához, fájdalomra panaszkodva. A meleg és az intenzív izzadás miatt sok só veszteség éri a szervezetet hosszú túrák alkalmával, amely izom merevséget okoz, így mindketten magnézium, Kalcium tartalmú italokat fogyasztottunk, amelyek hatására rendben tudtuk folytatni utunkat. A Tokodi pincék előtti lejtőn egy rosszlépésnél Zsoltinak a lába megint meghúzódott és alig bírt lépni, nagy nehezen leereszkedet a pincékig, és ott egy komolyabb pihenőre kényszerültünk. Enyhült a fájdalom és egy húsz perces lazítás után el is tudtunk indulni, de Mogyorósbányáig 2 km igen meredek kaptatón keresztül vezet az út. Zsolti megállt és mondta nem tudja biztonsággal vállalni a további utat, pláne úgy, hogy Mogyorósbánya után lakott területtől távol kell 15-20 km távolságokat megtenni valószínű éjszaka sötétben. Nem biztattam tovább, be kellett látnom, hogy nagyon kockázatos dolog erőltetni a továbbmenetelt, hiszen alig tudott lépni. Megbeszéltük, hogy tovább megyek és telefonon tartjuk a kapcsolatot, Ő pedig busszal Tatára megy és vár a célban. Szomorúan indultam tovább, nagyon sajnáltam a történteket, hiszen hetek óta készültünk, hogy együtt megyünk végig, de nem tudtam mit tenni.

A 24 órás teljesítési limit határán voltam, kezdett sötétedni és 12,5 óra alatt meg kellett tennem a táv több mint felét. Elhatároztam, hogy Mogyorósbányára átszenvedem magam (iszonyat kínok közepette sikerült), és a 20 perces pihenő után mindent megteszek, hogy behozzam lemaradásomat, és ha a hátrány behozása nem sikerül, akkor is mindenképpen végig megyek a távon, még ha kicsúszok a szintidőből is. Megengedtem magamnak egy korsó csapolt sört és sikerült némi szendvicset is lekínoznom, lemosdottam és útnak indultam. Egy szegedi sráccal indultam el szürkületben, még éppen lehetett látni, de rövid idő alatt ránk sötétedett. Bekapcsoltam a fejlámpát, és fokoztam a tempót, ahogy tudtam. Kb. egy órai intenzív gyaloglás után Utol értem egy 6 fős csoportot, akik jókedvűen sztorizgattak és elég jó iramot diktáltak. Csatlakoztam hozzájuk és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Élen váltottuk egymást bizonyos időnként és így olyan iramot tudtunk menni, hogy kezdett visszatérni a remény, hogy 24 óra alatt beérhetek.

Bányahegyre (70 km) hajnal 02:00-kor értem, úgy éreztem nem tudok tovább menni, így muszáj volt pihennem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy buktam a szintidőt, de képes vagyok rá, hogy végig menjek. Leültem és egy maratoni futó sráccal kezdtem beszélgetni. Ő hozta vissza az önbizalmamat, elmondta, hogy a hátralévő távon nincs komolyabb emelkedő, és az a tempó, ahogy előtte jöttem bőven elég lesz a szintidő teljesítéséhez, csak a hátralévő 30 km-en nem szabad pihenőt tartani. Megettem a helyszínen vásárolt babgulyást és görcsös léptekkel elkezdtem megtenni a hátralévő 30 kilométert (volt rá 6,5 órám). Egyedül haladtam, előttem mögöttem több száz méterre villantak a fejlámpák, de jó iramot tudtam így is diktálni.  Koldusszállásig egy csoporthoz csapódtam, gépiesen mentem utánuk és próbáltam tartani a tempót. Koldusszállás után csak egy motivált, hogy sérülés ne érjen ahogy bírtam úgy gyalogoltam. Sok ember ilyen korra már nagyon a teljesítőképessége határán van. Van, aki teljesen elmerevedve csak vánszorogni tud, van, aki sérülése ellenére mindent kockáztatva próbál beérni a célba, van, aki egyszerűen belealszik a távba az út szélén és utána indul tovább, van aki lépni nem tud, de hogy szintidőn belül be tudjon érni futásnak ered.

Elértem az utolsó ellenőrző helyet Szent Péter templomromnál, innen 10 km volt hátra a célig. A hátralévő szakaszt kimerülten, de jó tempóban tudtam megtenni, így 23 óra 30 perc alatt tettem meg a Kinizsi 100-as teljesítmény túrát 2016-ban.

Első dolgom volt, hogy hívjam Zsoltit. Azonnal elém jött gratulált és átöleltük egymást.

Ezúton gratulálok Barátomnak a Kinizsi 100 túrán 50 km teljesítéséhez. Ne feledjük, a Tokodi Pincékig teljesített 50 km-ig túl lehet lenni a túra nehezén, ez az emelkedők 2/3 részét jelenti. Sajnálatos sérülés keresztül húzta a számításunkat, de úgy érzem fogunk mi még együtt revánsot venni, és együtt ünnepelni a célban a következő évek valamelyikében egy sikeres Kinizsi 100 túra teljesítése után. Köszönöm a kényszerű feladás utáni telefonos biztatásokat, és a baráti gesztust, amellyel Tatára vette az irányt és ott várt a célban, hogy együtt örülhessünk célba érkezésemnek.

Szólj hozzá