Másodjára álltam a maratoni táv rajtjához 2016. október 9.-én Budapesten a Hősök terén. A tavalyi sikeres teljesítés után, idén már csekély izgalommal, de annál nagyobb elszántsággal vártam, hogy fővárosunk utcáin futhassak. Pihenten, frissen ébredtem, kiadós reggeli után indultunk a nagy esemény helyszínére. Soha nem tudok elég korán érkezni, egy-két órát is pillanatnak érzek. Ideges sorbaállással töltöttem a rajt előtti utolsó perceket a mosdónál. A rajtzónába történő beállás sem volt egyszerű, mert a kordonokat lezárták mire odaértem. Végül a 4:15-ös és a 4:30-as iramfutók közötti területen foglaltam el a helyemet, aminek nagyon örültem, hiszen 4 óra 15 perces célidőt tűztem ki magam elé. Gyönyörű napos, szélcsendes időben rajtoltunk, nagyon jól éreztem a futást, könnyen hagytam magam mögött a hat perc alatti kilométereket. Az első 25 km-t szinte észre se vettem, szárnyaltam, élveztem a futás adta szabadságot. Hirtelen beférkőzött a tudatomba egy gondolat „a tempó öl, nem a táv”, de gyorsan megnyugtattam magam, hogy felkészültem rendesen, semmi baj nem történhet. Elfogyasztottam az energia zselémet és könnyedén haladtam a 30 km-t jelző tábla felé, ahol véget ért az álomfutás. Jött helyette gyomorgörcs, olyan hirtelen és erővel támadt, ami egy pillanatnyi megállásra kényszerített. Hamar elmúlt és csak arra gondoltam futnom kell tovább, de éreztem, tudtam jelentkezni fog még. Sajnos igazam lett és nagyon lelassított a fájdalom, így egyre messzebbre szállt a kitűzött cél elérése. Érdekesen működik ilyenkor az agy, hiszen még ennek ellenére is az előre eltervezett kilométernél megittam a magnéziumitalomat. Ekkor döntött úgy a gyomrom, végképp elege lett az órák óta tartó zötykölődésből és tiltakozása jeléül őrületes tekergőzésbe kezdett. Amilyen gyorsan elértem a 25 km-t, olyan lassan hagytam magam mögött az utolsó kilométereket. Vitt a lábam, szívem, minden idegszálam rendben volt a gyomrom kivételével, de egy dologban biztos voltam nem adhatom fel, ha négykézláb is be kell érnem a célba! Az utolsó kétszáz métert jelző kapunál megláttam a férjem, ez nagy erőt adott ahhoz, hogy emelt fővel a rajtszámomhoz méltóan hősként fussam át a célvonalat.

 A Futó Daru S.E tagjai közül az eseményen részt vett:

Keller Elek maraton 3:14:24

Papp Zsoltné maraton 4:23:19