Édesapám és keresztapám születésnapjához legközelebb eső szombaton szerettem volna elvenni életem párját. Ez a nap viszont több túra és futó eseménnyel is egy napon, egy időben volt, de természetesen túrázni és futni máskor is lehet… Így megemésztettük ezt Benéné Márki Ilikével és Varga Róbert barátommal mindhárman.

Az est folyamán azonban Robi és segítői mégis másként gondolták. A vacsora közepette elrabolták a menyasszonyomat, azaz már a feleségemet. Olyan jóízűen falatoztam, hogy mindez nekem fel sem tűnt, a vőfély hívta fel rá a figyelmemet. Hamarosan meglett az egyik elkövető is, aki beállított a futócipőmmel és egy technikai pólóval. Azt már gondoltam, hogy valami kocogós feladat vár rám, egyrészt megnyugodtam, hogy nem innom kell, viszont másrészt teli hassal sem szívesen futkároznék. Aztán feltűnt még nála egy rajtszám is, ami az aznapi éjszakai futásra szólt. Na, akkor összeállt a kép, huhh mondom jól rászedtetek. Így nem volt más lehetőségem, gyorsan át kellett öltöznöm futós szerelésbe, persze csak felülről, alul maradt az öltöny nadrág. A feladat adott volt, félig ünneplőben el kellett kocognom a célba a feleségemért, ha ezt teljesítem, akkor visszakapom Őt! Az Agrár Étteremből a Kossuth Egyetem főtere felé vettem az irányt, hozzánk csapódott a fotósunk és egy fő a násznépből, ünneplőbe öltözve, frissítőül pedig pálinkával készült. Jóllakva inkább csak gyors gyaloglás volt, mintsem futás, egyébként is vigyáztam nehogy beleizzadjak a nadrágomba. Sötétben árkon-bokron át a kertek alatt aztán megérkeztünk a Dóczy utcára, ahol már hajráztak a versenyzők, így én is nagyobb sebességre kapcsolva érkeztem az egyetemre, ahol tényleg ott várt rám Orsi, természetesen menyasszonyi ruhában.

Együtt futottunk át a célkapun, nem mindennapi látványt nyújtva ezzel. Mindkettőnket éremmel jutalmaztak, ami óriási öröm volt számunkra. A szpíker nem nagyon értette mi is történt valójában, így próbáltam elmagyarázni neki. A szurkolók, nézők tudták, vagy sem, de megtapsoltak bennünket, főleg a szép menyasszonyt! Így történt hát, hogy nem maradtam mégsem futkározás nélkül még az esküvőm napján sem. Aki nem hiszi, járjon utána!