FUT A CSALÁD - Darai Márti beszámolója
Ha valaki azt mondja nekem 250 nappal korábban, hogy 10.000 m lefutására képes vagyok, valószínűleg azt reagálom, előbb nyerek az ötös lottón-:D
Na de lássuk csak...kedves barátnőm, Julika, már akkor szeretett futni az erdőben, a kisfiam mindig is eleven, mozgást kedvelő gyerek volt. A Farkasszigetben próbáltam úgy tenni, mint a nagyok, hiszen, nem nagy dolog ez, csak futni kell! Ugye milyen egyszerű??
De ha jobban belegondolok, nem is olyan egyértelmű a válasz.500 m után a bokám, vádlim fájt,kismilliószor sétálgattam kifulladva, hogy nem létezik ezt a 3500 m-t leküzdeni.Egybe lefutni, na azt meg végképp lehetetlen!
Gyerekeket neveztem be a Daruvonulásra, és úgy éreztem, nekem is illendő mindenképpen ezt a távot megtennem, mert még is csak...ha elvárom hogy megcsinálja, nekem is képesnek kell rá lennem...és jött a mindent eldöntő kérdés az akkor még csak " látásból ismerlek téged Molnár Zoltán"-tól..., aki mindig fut.
" -Mehetünk gyorsabban?" (inkább nem mondom meg mi lett volna az őszinte válaszom) 
....Fogyás, életmódváltás, kocogás, úszás következett...hármasban-:) 
...és tádámm, bár nem leszek soha sem kenyai felmenőkkel büszkélkedő futó, sem Hosszú Katinka trónfosztója, még is.....sok -sok számomra időnként elképzelhetetlen, legyőzhetetlen, teljesíthetetlen táv után tegnap megszületett életem első hivatalos 10.000 m-es távja !
Ezen felül nagy büszkeséggel tölt el, hogy a kisfiam és Zoli is nagyon jó időket futnak,gyakran abszolút vagy korosztályos helyezést érnek el. A nappali fala lassan megtelik majd a közös gyűjteményükkel.
Köszönöm neked Zoli a hitedet, támogatásodat,számunkra a sok motivációt, hogy bizony lehetséges minden kitartással!
Esőben, hóban, jeges úton, tikkasztó melegben....de a család fut, kirándul, és élményeket szerez. Életre szólóakat.
