Idei első teljesítménytúrámra még tavaly elő kellett nevezni a korlátozott helyek miatt. Akkor még jó ötletnek tűnt a 40 km. Az előrejelzések azonban megijesztettek kissé. -16 fokot jósoltak, hála azonban, a kiindulási pontban, Felsőtárkányban csupán -3 volt az induláskor, fenn a hegyekben is csak -7 körül lehetett éjjel. Négyen mentünk Debrecenből egy autóval. Ketten jöttek velem ezen a távon, lassan sétálva haladtunk fejlámpákkal és csúszásgátló láncokkal felszerelkezve a havas, jeges úton. Ahogyan haladtunk egyre inkább vágytam arra, hogy gyorsabban haladhassak, így elbúcsúztam társaimtól és futni kezdtem. Elég jól haladtam egyedül, bár kissé azért el-elbizonytalanodtam néha a sötétben, hogy jó felé járok-e, aztán hála csak elérkeztem a fél távnál lévő 3. ellenőrzőponthoz. Ott tea, zsíros kenyér, kis melegedés a tűznél aztán indultam is tovább. A könnyebb tájékozódás végett próbáltam utolérni valakit, aki ugyanazon a távon indult, mint én, de senki sem volt, aki hasonló tempóban jött volna. Sajnos hiába jól álltam időben, ekkor rossz irányban mentem el az egyik elágazásnál. Lefelé a havas lejtőn igazán jól esett futni, gondoltam is rá, hogy milyen rossz lehet itt felfelé jönni. Teljesen biztos voltam magamban, hogy arra kell menni, azonban amikor elértem egy olyan ellenőrző állomásra, ami nekem nem volt benne az itinerembe, akkor vált biztossá, hogy ezt alaposan benéztem, úgyhogy vagy ott lemegyek Felsőtárkányba és ezzel gyakorlatilag feladom a túrát, vagy visszafelé felmegyek és megkeresem a helyes utat. Nagyon nehéznek ígérkezett, de ez utóbbit választottam. Felfelé a hóban, nagyon lassan, erőlködve tudtam csak haladni, ez nagyon kivette az erőmet, átfagyva, erőtlenül bandukoltam, sehol egy fény, egy támasz. Egy örökkévalóság volt mire visszaértem a már korábban csekkolt ponthoz, ott újra teáztam egyet és szárítani próbáltam a ruháimat, de mindhiába. Szívesen ottmaradtam volna, de nem tehettem. Erőt vettem magamon és továbbindultam. Utolértem a társaimat, akiktől korábban elváltam, innen velük mentem elég sokáig. Az utolsó 8 km-en már csupán elágazás nélkül a kék jelzést kellett követni, így ismét futni kezdtem, ezzel 9h 10 perccel értem célba, aminek már rendkívül örültem. Nagyon jó volt átöltözni és melegedni.