A tavalyi és tavalyelőtti évhez hasonlóan idén is megrendezésre került a Debreceni Futókarnevál a Debrecen-Bánkhoz tartozó csodaszép Erdőspusztai Arborétum területén. A megszokott rend szerint ennek keretében a szombati napon az Őrült futás, míg vasárnap a Terepfutás volt terítéken.

Szombaton elég változékony idő volt, de a végére kikerekedett. Az Őrült futáson egyéniben közel 300 ember indult, amelyből 286-an célba is értek, emellett 20 csapat is nevezett 4-4 fővel, amelyből 19 be is érkezett. A verseny 8,5 km-es szakaszán 33 akadályt építettek meg, melyből egyet a verseny előtt és után is lehetett teljesíteni, ez a bika rodeó volt, mely gyakorlatilag egy versenyen kívüli külön vetélkedést jelentett. Ám ez annyira nem hozott lázba bennünket, teljesítette mindenki a kötelezőt, néhány másodpercig megülte mindenki a mű négylábút, de úgy néz ki cowboy vér nem csörgedez ereinkben. A verseny inkább izgalomba hozott bennünket így elsősorban a melegítésre helyeztük a hangsúlyt.

Egyéniben több püspökladányi versenyző is rajthoz állt, közülük a Futó Darukat képviselte Nagy Norbi (01:30:07), aki párjával együtt teljesítette a távot. Csapatban Károlyi Anikó, Molnár Zoltán, Futó Gergely és egy debreceni versenyzővel, Varga Róberttel kiegészülve Futó Daruk néven indult csapatunk az 5. helyen végzett. Lévai István egyéniben szeretett volna indulni, de végül besegített egy 3 fős társaságnak, így végül ő is csapatban indult. A korábbiaktól eltérő módon tömegrajt volt, ami az élboly után már torlódásokat okozott egy-egy akadálynál. Elől álltak a legesélyesebb, legerősebb versenyzők, ők így természetesen még nagyobb előnyre tettek szert. A pályaépítésben is részt vevő, társrendező HRSE három csapatának dobogós helyezéseihez kétség nem férhetett. Sajnos így az előzetes dobogós álmaink szertefoszlottak a válogatott rendőrökkel, kommandósokkal felálló csapatok indulásával. Jövőre reméljük, külön versenyt rendeznek számukra J Minden akadályt úgy találtak ki, hogy még inkább nehezítse a versenyzők dolgát. Már hamar le kellett küzdenünk gátlásainkat, egy derékig érő tóban futással, így már a legelején elnehezedett futócipőnk, aminek nem sok esélye maradt a száradásra, egy-egy homokos útszakasz után mindig jött valami nedves lápos, vagy mocsaras akadály. Mivel tömegrajt volt, így szinte lehetetlen volt segíteni egymást, így már az elején különváltunk, mindenki saját maga testi épségére figyelt csak, persze azért félszemmel néztük az órát is, már ha kilátszott a sárból. Gumihegyet, szalmabálákat, farakást és a jól ismert meredek homokfal cikkcakkjait leküzdve a célegyenesben még két szumóson és egy fél csapat amerikai futballistán is át kellett verekednünk magunkat. Szerintem mindnyájunknak felüdülés volt a célba érkezés. Nem volt rossz, de azért egy évre maximálisan elég egy ilyen verseny. Végül a kalóriák visszatöltésére dinnye, fagyi, szőlőcukor és nápolyi állt rendelkezésünkre.

Vasárnap több ismerős arcot lehetett felfedezni a Terepfutáson, akik az előző nap is részt vettek. Természetesen a Futó Daruk sem hiányozhattak. Ezen a napon már zavartalanabb volt a napsütés, így melegebb is volt. A negyedmaratonon Lévai István és Futó Gergely, míg a félmaratonon Molnár Zoltán állt a rajtvonal mögé. Mindkét távon közel 110 fő állt rajthoz. Futó Gergely a 8. helyen végzett (0:56:59), míg István a 24. helyen ért célba (01:03:42). Zolinak végül hatalmasat szurkoltunk és sikerült neki a két órán belüli félmaraton (1:59:42), ami ezen a terepen hatalmas eredmény. Zoli szerénységére jellemző, hogy 2h 20’-et tűzött ki célul maga elé. Tavaly sem sokon múlott ez a mostani eredmény, de azóta ráadásul makacs sérülése is hátráltatja, ennek ellenére szíve és lelkesedése vitte előre, ami segített is e szép idő elérésében. A végén a dinnye és a fagyi most sem hiányozhatott.

 Két nap, két érem, két szép DKM-es futótrikó, a versenyek nehézségei ellenére sok-sok mosolygós arc, futóbaráti beszélgetések, szép képek, élmények jellemezték ezt a hétvégét. Köszönet a szervező csapatnak és lelkes önkénteseiknek a zavartalan lebonyolításért!