„ Futás Magyarország legkülönlegesebb útvonalán „  A mottó nem változott a tavalyi évhez viszonyítva, ahogyan az útvonal és az általam választott 16 km-es táv sem, az időjárás viszont igen. Esőnek nyoma sem volt, hét ágra ( vagy még több ágra… ) sütött a nap, ezzel el is dőlt számomra, hogy valószínűleg nem most fogom életem legjobbját hozni, még úgy sem, hogy a tavalyi sárdagasztás a meleg miatt most kimaradt. A pálya tavalyról már ismerős volt, az első szakasz a felfelé kapaszkodásról szólt, ami megritkította a rajtnál még összetömörödött masszának tűnő mezőnyt. A barlangi szakasz hűvös, már-már hideg levegője némi segítséget jelentett, kellemes trappolással lehetett végigmenni rajta, egészen a végénél lévő 280 lépcsőfokig, amelyek száma szintén nem csökkent tavaly óta.  A harmadik szakasz nagy részén lefelé kellett menni, ami most valahogy nem esett jól, de végül célba értem 2 óra 19 percet futva.

A cél környékén egyre több ismerőssel összeverődve szurkoltunk, tapsoltunk a 34 km-ről beérkezőknek, aztán irány haza. Összességében jó verseny volt, ha „egyéb dolgaim” engedik, jövőre is eljövök.