2016-05-01 - Hajdú Túra 50

 Május 1.-én nekem hagyományosan a Hajdú túra a kötelező feladat. Tavaly elterveztem, hogy idén az 50-esen indulok, így is lett. Remek, napsütéses időben indultam Debrecen-Pacról. Útitársat ezúttal nem sikerült találnom, de nem bánkódtam emiatt. Az útvonal a Mézeshegyi-tó,- Fancsikai-tavak,- Halápi-csárda-, Martinkai-legelő, Hajdúsámson-, Dombostanya,- Hajdúhadház útvonalon ment. Már a kezdésnél helyre igazítottak, hogy ne dél-keletnek, hanem keletnek tartsak, ugyanis a Vekeri-tavat nem érintette az én útvonalam.     

 Na ez is jól kezdődik, gondoltam, eltévedek még itt hazai pályán is. Aztán elindultam a helyesnek vélt irányban. Tudni kell azt Debrecen környékéről, hogy friss topográfiai térkép nincs kiadva a tájról, az utak sem jelzettek kellően, így főleg a GPS-re szerkesztett útvonalamban bízhattam, azonban azt a Vekeri-tó felé vezettem az otthoni kreálásnál. Hála azonban nem volt bonyolult, mindig sikerült a jó irányban tovább haladnom a kétséges kereszteződéseknél. A Mézeshegyi-tavat elérvén pedig már ismerős volt az út. Fokozatosan elkezdtem futni, a Fancsikai-tavak frissítő és ellenőrző pont felé be is melegedtem. Itt ettem-ittam, ismerősökkel beszélgettem kicsit, aztán uzsgyi tovább. A Halápi-csárdától jött a neheze, a meleg és a homok együttes jelenléte számomra legalább olyan nehéznek bizonyult, akár csak egy hegyi terep, csak épp másként. A nap legszebb része nekem a Dombostanya külterületén lévő parlagi templomrom volt, mindez idáig nem jártam itt, gyorsan le is fotóztam. Ezen a részen kevés volt a fás rész, futva nem igazán esett jól a tűző Nap. Nemsoká még két kisebb kutya is utamat állta, azonban pár perces viaskodás után tovább engedtek. Az utolsó szakasz végképp ismeretlen volt, nagyon oda kellett figyelnem a már-már lekopófélben lévő fehér jelzésekre.

Lassacskán elérkeztem Hajdúhadházra, a cigánysoron át mentem a cél felé, a vasútállomásra. Itt várt rám Orsi és azt hittem a pontőrök is itt lesznek ekkorra, azonban még nem jöttek. A sportpályán épp majális volt, néztek is rám az emberek, hogy honnan szalajtottak engem ilyen koszosan, izzadtan. Hamarosan megérkeztek a pontőrök, begyűjtöttem a kitűzőmet és irány haza pihenni. Kicsit tartottam a tanyákon lévő kutyáktól, a homoktól, azonban hála győztesen jöttem ki a csatából, így azt hiszem jövőre is ott a helyem! 

2016-05-07 – Herman Ottó 50

A Magyar Nemzeti Teljesítménytúra és Terepfutó Bajnokság NB II. 2. fordulóját a Bükkben rendezték meg. Hat gyalogos- (15, 25, 35, 50, 80, 110 km) és két kerékpáros (65, 130 km) táv várta a résztvevőket. Debrecenből Robival és Balázzsal mentünk hárman. Mivel elég sokáig, 10h-ig lehetett indulni, így aznap reggel indultunk kényelmesen. A rajt helyszíne Miskolcon a Waldorf Iskolában volt. Ők ketten a 110-en (3264 m+), míg én az 50-esen indultam (1737 m+).

9:45-kor vágtunk neki, együtt kezdtünk sétálva, kocogva. Körülbelül a második ellenőrző pont után hagytam el őket. Ezután java részt egyedül haladtam. Kezemben a GPS-sel és az itinerrel elég jól tudtam tájékozódni, csak egy kisebb elkeverésem volt. Összesen 11 ellenőrző pontot kellett felkeresni, ebből 5 helyen zsírkrétával kellett igazolni az ott jártunkat. Végig gyönyörű szép helyeken mentünk (Szelete-barlang, Magos-kő, Örvény-kő, Szentlélek, Bánkút-Bálvány, Jávorkút, Hollóstető, Bükkszentkereszt, Fehér-kő-lápa).

Sokat nem pihentem sehol sem, Jávorkúton ettem-ittam többet, kb. 29 km-nél. Szükség is volt rá, mert a számomra legnehezebb, legmelegebb szakasz következett, a kék sávon a Lendeczky úton. Látványos volt az út menti töbrös, dolinás rész, de a meleg és a beton miatt már nem bántam volna, ha ismét erdei útra térhetek. Legközelebb 41 km-nél Bükkszentkereszten, az Általános Iskolában lévő ellenőrzőponton tankoltam fel újra, sörrel, csokikkal.

            A vége ezúttal teljesen jól ment, volt erőm és kedvem is, bár láttam, hogy a tervezett 6:15-ös időmhöz azért menni is kell előre becsülettel még ekkor is. Szinte végig jólesően futottam, az emelkedőkön persze sétáltam. Miskolcra beérve örömmel konstatáltam, hogy meglesz a tervezett időm. Végül 6:12-vel zártam, így összetettben a 2. helyen állok a túra NB II-ben. A következő forduló majd csak június 17.-én lesz a Zemplénben, a Kazinczy emléktúra. Ott, ha minden úgy alakul lehet, hogy az egyik 100-as résztávon indulok.

A túra után átmentem Bánkútra, ahol a túravezetői tanfolyamom gyakorló vizsgája volt, így ott töltöttem az éjszakát. Majd a vasárnapi próba vizsga után mentem a két barátomért, akik egész éjjel tolták a 110-en.

Bálvány, Petőfi kilátó

2016-05-13 – Erdőspusztai Éjszakai Kék 15

Péntek 13. - éjszakai túra Létavértes határában, kötelező fellépés. Egész napos esőzés, borongós idő után vágtunk neki Orsival és két ismerőssel a 15 km-es távnak, bepakoltunk minden esőálló cuccot, de hála nem volt rá szükségünk.

20h előtt kicsivel sikerült elindulnunk, kb. fél óra múlva kapcsoltuk fel a fejlámpáinkat. Az első ellenőrzőpontra hamar eljutottunk, itt lekváros-, zsíros kenyérrel és finom házi borral fogadtak bennünket. A leghangulatosabb rész a tanösvényen a deszka pallós, kilátós szakasz volt. Mindvégig remek hangulatban, kényelmes tempóban sétáltunk.

 A Létafit rendezésében többször is voltam már nappali túrán Létavértes környékén, ám éjszaka mindezidáig még nem. Végre ezt is kipipáltuk. Nagyon hangulatos kis túra volt.