2016. április 17-én 31.alkalommal került megrendezésre Budapesten a Vivicittá városvédő futás. Éljen a város, szeresd a várost! felkiáltással ösztönözték futásra a városlakókat az olaszok, innen ered a Vivicittá elnevezés. Az idén is kétnaposra szervezték az eseményt a rendezők különböző távokkal, így minden korosztály számára biztosítottak lehetőséget a sportolásra. A rendezvény főszáma a félmaraton 21097,5 m, ezen a távon álltam én is rajthoz több ezer sporttársammal együtt. A verseny előtt kitűzött célom az volt, hogy javítsak eddigi legjobb félmaratoni időmön, így a 3-as rajtzónából indultam. A rajt előtti drukkot enyhítette a kedves ismerősökkel való találkozás. A start után tartottam a tempót a tömeggel, nem szerettem volna senkit feltartani és a kívánt cél elérése érdekében is ezt kellett tennem. Már a második kilométer végén éreztem, hogy ezt a sebességet az adott körülmények között nem fogom bírni 21 km-en keresztül. Az erős szél, az évszakhoz képest szokatlan meleg mind egyre nehezítette tervem megvalósulását. A Margit híd a Lánchíd, a rakparti felhajtó nagyon sokat kivett az erőmből, ráadásul az előbbit kétszer is meg kellett hódítani. Bár a hídnak két oldala van, igaz az a mondás, mely szerint nem ad vissza annyit a lejtő, mint amennyit elvesz az emelkedő. Ezek ellenére sikerült nagyon jó kilométereket produkálnom, többször is sikerült 5 perc alatti tempót futnom. Voltak szakaszok, azonban amikor azt éreztem pihennem kell, ezért lassítottam ezzel értékes másodperceket veszítettem. A célegyenes rendkívül hosszúnak tűnt és biztos voltam benne, hogy a szél egyre távolabb fújja előlem a célkaput. Végül 1:58:40 alatt sikerült teljesítenem a távot, elmaradva 48 másodperccel eddigi legjobb eredményemtől. A futásom alatt végig vívódtam azon, hogy ragaszkodjak-e a célomhoz és menjek ahogy a csövön kifér vagy a komfortzónámon belül maradva „csak” érezzem jól magam. Akkor ott úgy éreztem mindent megtettem és kihajtottam magam, a férjem is azt mondta amikor látott futni, hogy nagyon fáradtnak tűntem. Utólag visszagondolva tudom, hogy olykor hagytam felülkerekedni azokat a gondolatokat amelyek azt súgták „ugyan nem te vagy a hibás, hanem az időjárás”, okot adva ezzel a gyengeségemre, nyugodt lelkiismerettel pihentem. Eddig mindig úgy álltam rajthoz, hogy legyőzöm magam és a legjobb formámat adom, ezen a versenyen sajnos ez nem sikerült. Felmerült bennem a kérdés, tudok-e ennél jobb lenni? Ősszel újra megpróbálom! A szervezés ahogy azt már a BSI-től megszoktuk, most is nagyszerű volt. Gratulálok minden kedves ismerősömnek a teljesítményéért, köszönöm Schmidt Jancsinak, Vígh Tominak, Nagy Norbinak a biztató szavakat.

Futó Daru S.E eredmények: