Egy ideje elkezdtem kifelé nézegetni az aszfalton történő futásból a teljesítménytúrák irányába, ennek egyik állomása volt a Bükki Kilátások teljesítménytúra. A túrán 4 táv közül lehetett választani. A „hard” 65 km terepfutás 2500m szintkülönbséggel,, a „classic” 44 km teljesítménytúra 1600m szinttel, a „FunRun” 35 km terepfutás 1500m szinttel és a „light”, ami 18km teljesítménytúra 700m szintkülönbséggel. Mivel a terepfutásra csak viszonylag ritkán tudom rávenni magam és ez az alkalom épp nem volt olyan, így a classic távot választottam, gondolván, hogy megkönnyítem saját magam dolgát. A szilvásváradi rajtba a szervezők busszal szállították ki az indulókat, a rajtnál bejelentkeztünk, felírták az indulásunk idejét aztán nekivágtunk.  Az útvonalon 13 ellenőrző pontot kellett érinteni és lyukasztani a magunkkal vitt ellenőrző szelvényt. Az első pontig ( kb 4 km ) az útvonal nem tette lehetővé az önfeledt bámészkodást, ugyanis viszonylag nehéz terepen, szinte folyamatosan emelkedve kényszerített arra, hogy végig a lábam elé nézegessek, és a levegővétel is nehezemre esett. Aztán változott a helyzet, az emelkedők rövidebbek lettek, lejtős szakaszokkal tarkítva tették mármár élvezetessé az utat. A futásnál használatos számolgatások, az út, sebesség, perc/kilométer viszonyszámok itt nem igazán voltak használhatók, mert itt azért nehezebben lehetett haladni. Az előttem lebegő 11 órás szintidő is merőben szokatlan volt, de be kellett lássam, hogy nem ok nélkül állapították meg a szervezők, akik még egy meglepetéssel „kedveskedtek” amikor a túrázókat felmászatták az Ódorvárhoz, ami alföldi futó által ritkán tapasztalt emelkedő útszakasszal rakta fel a pontot az i-re. Folyamatosan haladva, pár perces pihenőkkel is épp sikerült a határidő előtt beérni. Ezt nehezítette, hogy az utolsó 6-8 kilométert már sötétben kellett megtennünk, beérkezve egy sötét udvarba, ahol a szervezők szóltak ránk, hogy merre kell menni, miközben harcban álltunk a percekkel.

Végül sikerült abszolválnunk a feladatot, a felsőtárkányi célban, minden ülő, fekvő, pihenő futókkal és túrázókkal volt tele akikhez mi is csatlakoztunk. Összességében egy jólszervezett és fárasztó túra volt számomra, de a teljesítés öröme azért sokmindent felülírt a végén. Valószínűleg nem ez volt az utolsó túrám, de azért fejben és testben is ki kell pihenjem ezt a napot.