Spontán döntöttük el, hogy február első vasárnapján hajnalban elmegyünk Leányfalura és túrázunk egyet a Pilisben. Meglett a telekocsi, így autópályán viszonylag hamar odaértünk. Az idő kellemes, azonban a talaj elég sáros volt. Orsi a 15-ös, míg én és másik két útitársunk a 30-as távon indultunk el, de ki-ki a saját tempójában. Én a kezdeti lassú bemelegedős séta után futni kezdtem. Szinte végig egyedül haladtam, GPS-sel és a rendkívül jól tájékoztató, egyértelmű itinerrel navigáltam. Közben megállapítottam, hogy eddig még sohasem túráztam itt a Pilis és a Visegrádi hegység területén, csupán kirándulni voltam korábban erre. Elég jól haladtam a helyenként nehezen járható sáros út ellenére is. A túra második felében utolértem egy 45-ös távon indulót, akivel együtt haladtunk a továbbiakban. Volt egy kihívásokkal teli patakátkeléses, csúszós szakasz, de sikerrel vettük. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy kihagytunk egy ellenőrzőpontot, így volt egy kellemetlenül nehéz utunk a Vörös-kő lábánál. Mindenki furcsállta, hogy mi honnan jövünk, de mi robogtunk tovább pótolni a hibánkat. Az egész túra legmeredekebb szakaszát így oda-vissza teljesítettük. Ezek után hála már nem volt semmi komoly, csak némi sár a végére. Így a vége 4h 12 perc lett. A túra céljában vehettük át a 2015-ös túraévben megtett km-ek után járó érmeket.