Az év második felében mindenképpen szerettem volna futni egy maratont, igazából nem volt álmom, elképzelésem a 42 km-es táv helyszínét illetően. Aztán január végén menyasszonyom barátnőjének jóvoltából kaptunk egy meghívást Hollandiába (bármikor mehetünk, csak menjünk), így éppen kapóra jött az április 12.-ei Rotterdam maraton. Gyorsan neveztem, repülőjegyet foglaltunk, míg meg nem gondolom magam. A felkészülési időnek bőven elégnek kell lennie úgy gondoltam. Nem követtem semmilyen edzéstervet, csak magamnak csináltam az edzéseket, ami jól esik. A futások mellett túrákkal, versenyekkel, focival, kerékpározással készülgettem. Önmagamhoz és a tavalyi évhez képest sokat futottam, ennek következtében sajnos eléggé megfájdultak a sarkaim, főleg a jobb, de nem nagyon foglalkoztam vele, nem fért bele egy hét pihenő sem. Azonban a szokatlanul sok, aszfaltos edzésnek lett további negatívuma is, vélhetőleg csonthártyagyulladásom lett két héttel a versenyt megelőzően. Így az utolsó hosszú futásom már nem jött össze, teljesen elszomorított a dolog. Pár napig sántikáltam, annyira fájt a jobb lábamnak a bokámtól a térdemig terjedő szakasza. Kenegettem, kompressziós szárat hordtam regenerálásképpen. Mivel már korábban neveztem a Vérkör teljesítménytúrára (a maratont megelőző hétvégén) így fájdalom ide, fájdalom oda, elmentem, gondoltam sétánál csak nem lehet baj. Hála a fáradtságon túl nem lett komolyabb sérülés, így ha nem is futottam bele, de legalább az állóképességem és a kitartásom mindenképpen nőtt a 77 km-es túra teljesítésével.

            Hollandiában minden mesésen alakult, a vendéglátóink nagyon készségesek voltak velünk. Mindent meg akartak mutatni, mindent meg kellett kóstolnunk. Amikor vendéglátóink dolgoztak, párommal nagyon sokat sétáltunk a kerékpáros utakon, fotózgattunk, nézelődtünk, és végre több mint másfél hét után elmerészkedtem futni is egyet. Ami a legfontosabb nem fájt a lábam, de sajnos nem esett jól maga a futás, éreztem, hogy nagyon nehéz dolgom lesz vasárnap. Szombaton már mindenki futóhangulatban volt Rotterdamban. A kereskedelmi központban volt felállítva a versenyközpont, itt felvettük a rajtcsomagomat, körülnéztünk a felállított standok között. Nagyon jó érzés volt látni azt a sok elhivatott embert, minden a futás körül forgott. Cipők, ruházat, táplálékkiegészítők színes választéka. Mi lesz itt holnap…

Vasárnap már korán ébredtem, nagyon izgultam, hogy időben odaérjünk, megtaláljam a rajtzónámat. Elköszöntem Orsitól és a barátoktól és két energia géllel a zsebembe elindultam megkeresni a helyemet. 18.000 ember, nagyon komoly látvány volt, mivel még sohasem éltem át hasonlót. Hála nem volt gond, minden simán ment. A táv 2/3-a örömfutás volt számomra, nézelődtem, integettem, tapsoltam, pacsiztam, óriási buli hangulat volt szinte a teljes útvonal mentén. Rengeteg szurkoló, változatos zenei stílusú bandák, kimondhatatlanul jó érzés volt. Először a 15. km-nél ittam, utána a 27.-28. km-nél frissítettem újra, innen azonban elkezdődtek a gondjaim, volt egy hosszabb görcsölős, sétálós szakaszom, így könnyen többször frissítésre, sétára adtam a fejemet. Ennek eredményeképp el is futott mellettem a 4h-ás iramcsapat, ezzel szertefoszlott az elképzelt célidőm. De ugyanekkor keletkezett egy új, így a végére újra erőre kaptam így a vége 4:11:19 lett, amellyel 11882 egyéni maratoni indulóból a 7380. lettem. Ekkora távon eddig még nem voltak tapasztalataim (frissítés, energiapótlás), legközelebb jobban tudom már, mit kell másképp csinálnom, ahhoz, hogy jobb eredményt érhessek el. Talán az év vége felé adok magamnak egy újabb esélyt…