Párommal ismét nekivágtunk a Mátrának, a Kiss Péter emlékére szervezett teljesítménytúrán. Ezúttal egy kicsit szárazabb és melegebb időben. A rajt és egyben a cél Sástón volt. Ő 20, míg én 37 km-es távon indultunk. A közös szakasz ellenére hamar elváltunk egymástól, én futásra váltottam. Fel a Kékesre, a nap folyamán először… viszonylag hamar felértem és a kedvem is egyre jobb lett. Így nem is sokat időztem, gyors bélyegzés és indultam is tovább. Innen jött a fekete leves, ugyanis fakidőlések miatt elterelték az utat, de úgy gondolom itt sem volt sokkal könnyebb dolgunk, cserébe csodás kilátásban lehetett részünk. 

A rendkívül látványos és esésekkel tarkított technikás szakasz után elértem a Szent István csevicét, ahol kicsit megpihentem egy tea mellett. Szükség is volt rá, mert tartós emelkedés következett, illetve a rendkívül vastag hótakaróval fedett keskeny útvonalon haladni csak nagy nehézségek árán lehetett. A futás itt számomra teljesen feleslegesnek, sőt lehetetlennek tűnt. Azt hiszem ezen a szakaszon vesztegettem el a legtöbb időt, de úgy tűnt, hogy másoknak sem könnyebb. Végre elértem a várva várt Sombokor ellenőrző pontot, kis frissítés aztán irány ismét a Kékes, csak most nem dél felől, hanem észak-, észak-nyugatról. Hamar meghallottam a sípálya mellől szóló zenét, de a tető még odébb volt. Bélyegzés és gyors tovább indulás, majd fotó a csúcskőnél. 

Körülbelül 25 kilométernél járhattam, innen szinte már csak lefelé kellett mennem. Természetesen, amikor lehetett szinte végig futottam, hogy behozzam a Sombokorig elpazarolt időt. Azonban itt is fakidőlés, illetve az egyre melegebb idő miatt olvadás és egyre több sár nehezítette a tovább haladást. Kis-kő-nél csekkolás, aztán már meg sem álltam Mátrafüredig, de a fáradtság és a sár miatt egyre jobban lelassultam. Ezzel már látszott, hogy oda lesz a célul kitűzött 6 órás teljesítésem. Mátrafüredről kissé emelkedős, de hihetetlenül sáros szakasz, majd a véget nem érő lépcső következett, de ez egyúttal az út végét is jelentette. Egy utolsó pecsét, regisztráció, kitűző és oklevél, ugyan 18 perccel a tervezett idő után értem be, de nem voltam szomorú, várt már Orsi, aki szintén sikeresen végigment a 20 km-es távon. Hiába vittem magammal váltóruhát, feleslegesnek tartottam a váltást, a végén azonban jó volt már levetni az átázott, sáros ruháimat. Végül fotóztunk párat, pótoltam az elégetett kalóriákat és indultunk is haza. Remek szervezés, szuper idő, mindketten kellemesen elfáradtunk, így ez a nap sem telt el hiába.

 Eredményeink: