Ha január, akkor téli Mátra… A hónap utolsó napján, vasárnap a párommal csatlakoztunk a Hajdú Rendészeti Sportegyesület által Debrecenből 5:00-kor indított buszhoz és az autópályán, egyre fokozódó hóesésben közelítettük meg Mátrafüredet, ahol a helyi Mátra Szakképző Intézetből indult útnak a Téli Mátra teljesítménytúrán résztvevők hada, körülbelül 2500 fő. S (18,7 km – 611 m szint), M (25,2 km – 972 m szint), L (34 km – 1238 m szint) és XL (40,5 km – 1599 m szint) távok vártak az előregisztrált versenyzőkre. Volt, aki futva, volt, aki túrázva teljesítette a választott távot. Orsi az S, míg én az XL távon indultam. A négy különböző táv első része közös volt, így egy darabig együtt haladtunk. Lajosházánál egy túlméretezett pataknál tért el az S-M és az L-XL táv. Mivel nem akartam, hogy sokat várjanak rám, illetve reméltem, hogy gyorsabb haladásra vagyok képes, így elváltunk egymástól.

    Párom mindvégig egyenletesen haladva, a pocsolyát és a tömeget legyűrve szintidőn belül (4h 26’) érkezett vissza az iskolába, kiérdemelve ezzel az oklevelet és a kitűzőt, valamint az apró hűtőmágnes ajándékot. Én többnyire sétálva, olykor belefutva vágtam neki és teljesítettem szintidőn belül (7h 45’) az XL-es távot. A 95%-ban erdei turista utakon végigvezető út főleg gerinceken haladt, a télen megszokottól eltérően magas hőmérsékletnek és sok csapadéknak köszönhetően rendkívül felázott a talaj, a patakok megduzzadtak, ami nagyban nehezítette a járhatóságot. A hegység legalacsonyabb szintjei mentén hatalmas sár marasztalta volna a túrázókat, valamint a helyenként erősen megduzzadt patakok sem könnyítették az átkelést.

A középső szinteken már helyenként jeges, csúszós szakaszok is voltak, míg a legmagasabb pontokon (Galyatető, Kékes) csodaszép hófödte volt a táj. Mindezt leszámítva az idő nagyon szép, napos volt (-2 - + 3 C°). Olykor nehezítette a haladást a sok helyen feltorlódott tömeg, de a gyors szakaszokon vissza lehetett hozni az elvesztegetett perceket. Az elején természetesen nagyon vigyáztam minden léptemnél, óvakodtam a sártól, pocsolyától, végig cipeltem a váltóruhámat, de erre végül nem került sor. A Kékesről lefelé a bakancsom orrésze beázott, így már legalább nem kellett figyelnem a tócsákra. J Sokáig dilemmában voltam reggel, hogy túra/futócipőben, avagy bakancsban teljesítsem-e a távot, de végül a bakancs mellett voksoltam. A végeredmény engem igazolt, mert nagyon jól esett ennyi időt eltölteni a természetben és nem lett volna kedvem akkor órákat eltölteni egy beázott futócipőben. Igaz, hogy így plusz terheket cipeltem végig magammal/magamon, de végül is alapozási időszak van… Hiába vittem végig hátizsákban a váltóruhámat, végül úgy ítéltem meg, hogy nem vesztegetem vele az időt, két frissítőponton ittam teát és egyen ettem egy falat zsíroskenyeret, az elégetett mintegy 4500 kalóriát a magammal vitt szendvicsekből és édességekből nyertem. A célba érkezéskor úgy gondoltam, hogy jövőre mindenképpen futva szeretnék teljesíteni egy távot itt, mert hiába a tömeg és az extrém körülmények, mindezen nehézségek leküzdése egyben kihívás is és verseny is, (önmagunkkal és a „verseny”társakkal) amit azt hiszem Nektek, sporttársaimnak nem kell ecsetelnem. Azt hiszem ez már ízig-vérig TEREP volt. Hivatalosan ez a leghosszabb megtett km-em, büszke vagyok magunkra, hogy szintidőn belül sikerült beérnünk. Másnak ez lehet, hogy semmit sem jelent, de nekünk egyfajta visszacsatolás, hogy jó úton járunk! Remélem sikerült meghozni a kedveteket Nektek is, hogy jövőre csatlakozzatok! Sikerekben és eredményekben gazdag szezont kívánok mindőtöknek!