Az egyesületünk is képviseltette magát a világ 2. legrégebbi maratonján, a kassai maratonon. Csató Feri beszámolóját olvashatjátok:

Az előzmények egészen a múlt év végéig nyúlnak vissza. A 2013.-i ünnepi összejövetelünkön Zséder Zsolti és Én elhatároztuk, hogy lefutjuk a maratoni távot 2014-ben. A helyszínt is kijelöltük, amely a nagy múltú, Európa legrégebbi futóversenye a 91. Kassai Békemaraton lett.Az időpont közeledtével Én személy szerint lemondtam a 42 km-es táv teljesítéséről, de Zsoltin láttam a komoly szándékot, és a felkészülési kilométereket is rendesen teljesítette acél eléréséhez. Úgy döntöttem, félmaratonon fogok elindulni, és a maradék energiámat szurkolásra fogom fordítani, hogy ezzel is segítsek neki a célba érkezéshez.

Végül négyen neveztünk be Zséder Zsolti maratoni táv, Molnár Zoli félmaratoni táv, Csató Ferenc félmaratoni táv, Antonyi Gerda (aki nem egyesületi tag, de az utóbbi időben egyre gyakrabban kísér el bennünket versenyeinkre) maratoni táv.

A Kassai maratonon nem egyszerű az indulás. A rajtot megelőző nap lehet csak a rajtcsomagot felvenni. Így vagy kétnaposra kell tervezni az utat, vagy két utazást kell megejteni.

Nekünk Schmidt Jani és Sinkó Évi  megkönnyítette dolgunkat. Éppen Kassán töltötték a hétvégéjüket és felvették a rajtcsomagjainkat (ezúton is köszönjük a segítséget és a sok szurkolást J)

A rajtnál több mint ötven ország 10 000 futója sorakozott fel október 5-én reggel 9 órakor. A maratoni futás (42km) mellett volt félmaraton (21 km), stafétafutás, 4,2 km-es családi futás is. Görkorcsolyázók, valamint tolókocsisok is összemérhették gyorsaságukat és kitartásukat.

A rajtzóna és az indulás besorolás kicsit szervezetlennek, és fejetlennek tűnt. 10 000 Ember csak a rajtszáma szerint volt besorolva, egyébként profik amatőrök teljesen keveredve, amin még rontott az, hogy mindenki előre tolongással akart jobb rajtpozíciót kivívni.

Aztán eldördült a rajtpisztoly és a negatív érzéseink elfelejtődtek, mert a rajt az eddigi félmaratonokon nem tapasztalt hangulatban zajlott. A futók útvonala díszes polgárházak, zenélő szökőkutak és műemlék templomok között kanyargott. A pálya két félmaratoni körből állt, így a maratonnal párhuzamosan megrendezett félmaratonisták is együtt élvezhették azt a fantasztikus szurkolást, amit a helyi polgárok már évtizedek óta űznek. A verseny napján szinte megállt az élet, leállt a forgalom és a tömegközlekedés, a kordon mentén szorongott a város apraja nagyja. A lakótelepi utak mentén is sorban álltak az emberek és folyamatosan szurkoltak.

Miután a fél maratoni távot Zolival lefutottuk, vártuk Zsoltit és Gerdát, hogy a második körre erőt adjunk nekik. Aztán a célegyenes mellett foglaltunk helyet egy kávézóban, és vártuk a befutókat. Először Gerda érkezett 4 óra 32 perces idővel, majd Zsolti 4 óra 52 perces idővel.

Zolival nekünk sikerült a félmaratoni távot lefutnunk tervezett időn belül. Gerdának és Zsoltinak pedig sikerült olyan dolgot véghezvinni, ami nem hétköznapi cselekedet, először értek célba 42 km folyamatos futás után.

Minden becsület az Övéké, mert ezt a sikert nem adják ingyen. Sok megmérettetés előtti lemondás, sok-sok kilométer futás, és rengeteg akarat van benne. És ez még nem biztos hogy elég, ott kell lenni azon a napon mentálisan is, hogy eredményesen célba lehessen érni.