A Debreceni Kilométerek Sportegyesület, a  Hajdú Rendészeti Sportegyesülettel közösen már második alkalommal rendezte meg a két napos Debreceni Futókarnevált, amelynek ismét az Erdőspusztai Arborétum adott otthont.

Balról jobbra Tarczali Patrícia, Felföldy Vivien, Bene Péter, Molnár Zoltán, Schwarczné Máté Edina, Károlyi Anikó látható.

Az Őrült Futás nem egy hagyományos futóverseny, inkább egy akadályverseny és egy terepfutás keveréke. Egyéni kategóriában több mint 300 fő, 4 fős csapatversenyben 15 csapat állt rajthoz és teljesítette a 8,5 km-es távot. Az útvonal Erdőspusztai Arborétum csodálatos erdei szakaszain és tisztásain haladt keresztül. A pályán 30 különböző akadállyal kellett megküzdenie a futónak.

Elsőként a tűzoltók vízágyúval üdvözölték a futókat. Majd egy könnyebb akadály a gumigalopp következett, aztán a gumihegyen kellett átjutni a versenyzőknek.

Az autómosó kicsit feltartotta a futókat, mert nehéz volt rajta átbújni. Az ugratón szinte mindenki átrepült, majd a farönk hordás jött, ahol a férfiak a kiírásnak megfelelően hatalmas rönköket vittek.

A bálahegyen való átkelésnél elkelt a segítség, mindenki ahol tudta, ott tolta, vonta, húzta a másikat. A partraszállás az egyik legélvezetesebb akadály volt, egy gumiszőnyegen kellett belecsúszni a vízbe, ami még jól is esett mindenkinek. A kijutás már nem volt ennyire egyszerű.

A pokol kapujában füst fogadta a futókat, ami nehezítette a színből való kijutást. A palánkon könnyen átmásztak a versenyzők, az ütköztető egy jó játéknak bizonyult, felfüggesztett gumikerekek között kellett átfutni. Aztán egy hosszabb futás következett a hűvösben, az erdő lombos fái között. 

Az akadályfutás után következett a kilátómászás, amely az idén könnyebb volt, hiszen nem kötélen, hanem létrán kellett feljutni. Ebben az évben ± 100 méter szintkülönbség, érdemelte volna meg az igazi erőpróba nevet. Nyolcszor fel és le kellett szaladni a dombra, bokáig érő homokban. Itt már mindenkinek fogyott az ereje, pedig  még hátra volt az akadályok fele. Át kellett kelni az iszapos Kati patakon, a tuják sűrűjében a pók hálójából kijutni, aztán átkúszni a szögesdrót alatt.

A mocsáron való átkelés után, a tavi fürdőzés már szinte jól esett. Aztán következett a fűrészporos rókalyuk, a bújócska, és a csőben kúszás. A következő akadály ismét nehéz volt, mivel hétszer kellett a patakmeder felett átegyensúlyozni. A lapos kúszás, a patakmederben futás után, a nagy hőségben mindenkinek jól esett a vízi alagút, és a sárban való dagonyázás.

Az égig érő létrákon és a farönkökön való átmászás után következett a cél. Ahol mindenki átvehette a befutóérmet. Zoli nagyszerű teljesítményt nyújtva a 274 indulóból a 14. helyen végzett.

Terepfutás volt a második nap.

A nagy nyári meleg a második nap sem hagyott alább, ezért aki ezen a terepen és ilyen hőségben teljesítette a távokat nagy-nagy elismerést érdemel. Zolinak pedig különösen jár az elismerés mivel a második napon is extrém teljesítményt nyújtott és az előkelő 9. helyen érkezett a célba a félmaratoni távon.

Gratulálunk Zoli!

Forrás: www.debrecenikilometerek.hu beszámolója alapján