2015.09.13. Tokaj – az előző napi túra után, ismét keveset pihenve, fáradtan néztünk elébe a tokaji túrának, immár csak feleségemmel ketten. Ezt a teljesítménytúrát már az előző évben is teljesíteni szerettem volna, elsősorban az olyannyira szimpatikus neve miatt. J Szinte mindegy is volt, hogy melyik távon megyünk, csak menjünk. Az ésszerűség azonban azt diktálta, hogy az előző napi terhelés után elég lesz a 25 km-es táv is, így a Furmint 25-re keresztelt túrának vágtunk neki. Az időjárás jelentés a szombatitól jobb időt jósolt, ennek ellenére hűvös, ködös időnk volt. Kicsit alul is öltöztünk, de hála a Tokaji (Kopasz) – hegyet megmászva kitisztult az idő és hamar kisütött a Nap is. Ekkor már mindketten tudtuk, hogy remek döntést hoztunk akkor, amikor reggel, a vasárnapi lustálkodás helyett inkább kocsiba pattantunk és Tokaj felé vettük az irányt. 

Összesen 4 ellenőrzőponton kellett áthaladnunk, pecsételnünk, ezeken többnyire pogácsa és tea volt frissítőként. A körülbelül 26 km-es utunkon Tokaj, Tarcal belterületén/határaiban és Bodrogkeresztúr határában jártunk, és ez alatt mintegy 890 m szintemelkedést küzdöttünk le. Utunk során betekintést nyerhettünk a Tokaj-hegyaljai Borvidéken éppen zajló szüreti munkálatokba is. 4:55:00 alatt túráztuk le a vállalt távot. Az igazán szimpatikus MVSC-s szervezőktől megkaptuk a szokásos kitűzőt, oklevelet, és ami meglepetés volt egy-egy hűtőmágnest is. A sikeres teljesítésért természetesen járt egy pohárka furmint is. Mivel egyikünknek vezetni is kellett, így, hogy igazságos legyen a Szerelmi-pincesorról itthonra is hoztunk egy kis bort. Hazafelé már mindketten igen fáradtak voltunk, de büszkék voltunk magunkra, hogy ezt a szép hétvégét is aktívan töltöttük el.