A reggeli órákban párjainkkal indultunk útnak Szekszárd felé, hogy teljesítsük az ország egyik legkeményebb félmaratoni távját. A verseny kezdete előtt már két órával a helyszínre érkeztünk, így bőven jutott időnk felvenni a rajtcsomagokat, enni előtte és alaposan bemelegíteni is. Zoli párját, Böbét fájós bokája ellenére rábeszéltük, hogy jó lesz neki az a 4,5 km futás higgye el! J Sokáig nem is kellett noszogatni, a meleg és a szintkülönbség ellenére benevezett Ő is.  Mindhármunk csomagjában szép póló és egy-egy üveg jóféle bor is helyet kapott. Zolival megbeszéltük, hogy nem futjuk el magunkat, végig együtt haladva, bulifutás jegyében toljuk végig a 23,6 km-es körülbelül 600 m szintkülönbséget magában foglaló távot Szekszárd belvárosában, illetve dombjain. Ezt sikerült is kiviteleznünk, szinte fej-fej mellett haladva mentünk előre, sajnos a szintkülönbség és a meleg miatt szinte minden ponton frissítenünk kellett, víz, iso, fröccs, szőlőcukor, banán… apropó fröccs, ha már borvidék, akkor adjuk meg a módját, így Zolival 3-4 ponton is gyors koccintás után mentünk tovább. A félmaraton 21. km-ét pedig egy pálinkával köszöntöttük. Engem kissé a vége felé megfogott a meleg és a szint, sokat bele kellett sétálnom, de Zoli mindvégig kitartott mellettem, hiába küldtem előre. Míg én görcsökkel küszködtem, ő addig könnyedén, erővel teli futott mellettem és tartotta bennem a lelket. Így hála neki a saját időtervemen belül 2:14:52-es idővel sikerült beérnünk. A reálisabb kb. neki -10, míg nekem +10 perc lett volna, de összességében így sem szomorkodhatunk, mert 1004 egyéni indulóból, a 120. helyen értünk célba. A szervezők munkája parádésra sikeredett, végig tökéletes volt a jelölés, a frissítés pedig egyszerűen fantasztikus, bár nem csupán az önkéntesek, hanem a szekszárdi lakosok is kitettek magukért. Több helyen szórófejes slaggal locsoltak bennünket, illetve vödröket tettek ki, mosakodni. Mindez óriási segítség volt. Úgy gondolom a szervezők közül biztosan futott valaki az I. Daruvonuláson, mert több helyen is lelkesítő, vagy annak tűnő üzenetek voltak kitéve a futók számára. Természetesen a végére visszatért az erő és diadalittasan léptük át a célmezőt. Kiérdemelve a szép érmet és az újabb fröccsöket :D Zolinak ez volt a 2. Borvidék félmaratonja, összességében pedig a 45. fm-jét futotta le. Külön öröm volt számára, hogy párja is remekül helyt állt, 71 indulóból a 27. helyet csípte el 00:30:47-es idejével. Nem volt könnyű, de megérte végigfutni ezt a „pokoli futómennyországot”.